Gradistyei horvátok térségünkben

2017. október 12-én mi, a Lövői Általános Iskola 7. osztályának kiválasztott tanulói (Horváth Alexa, Horváth Jázmin, Kertész Alexandra, Moldován Dániel és Papp Máté) jutalom kirándulásra mehettünk. Tanáraink úgy látták, hogy az elmúlt napok során mi voltunk a legaktívabbak és legügyesebbek a témák feldolgozása során.

2017. október 12-én mi, a Lövői Általános Iskola 7. osztályának kiválasztott tanulói (Horváth Alexa, Horváth Jázmin, Kertész Alexandra, Moldován Dániel és Papp Máté) jutalom kirándulásra mehettünk. Tanáraink úgy látták, hogy az elmúlt napok során mi voltunk a legaktívabbak és legügyesebbek a témák feldolgozása során.

Kisbuszunk Fertőszéplakon parkolt le a Széchenyi - kastély előtt. A kastély udvarán szervezőink ismertették a napi programot, majd kaptunk egy helyszínt, ahol jobban kellett figyelnünk, mert a feladat a nap végén, hogy az élményeinkről beszámolót írjunk blog formájában. Nekünk Und község és az ottani hagyományőrzés jutott.

Utunk során először Hegykőre mentünk a határhoz, ahol a "vasfüggöny" egy-két emlékül meghagyott része látható. Ebben a faluban még egy zöldségfeldolgozót is megnéztünk.

Itt körbevezettek minket: láthattuk a tárolást, a mosási folyamatot, a csomagolást, mindent, onnan kezdve, hogy a répa a földből a ládába kerül. Harmadik állomásunk Balfon a Fényes család borospincéjében volt. Itt ismertették velünk a borkészítés folyamatát, majd friss mustot kóstolhattunk.

Ezután következett Und, a számunkra kijelölt helyszín.

Ez egy horvát kisközség (Unda). Itt Pintér Tamás polgármester és Koloszár István alpolgármester fogadott bennünket, és tartott nekünk előadást a falu történetéről, hagyományairól.

Első írásos említése 1225-ben történt "Vnd" néven. A tatárjárás után Zágráb környékéről települtek ide be horvátok, akik "gradistyei", azaz várvidéki horvátoknak nevezik magukat.

A település 1408-ban mezőváros lett. 1750-ben épült az első templom, melyet szent Márton tiszteletére szenteltek.

Az 1700-as évek végén nagy tűz pusztított az egész községben. Ezután újra épült a falu egy dombosabb helyen. 1871-ben iskolát létesítettek. Régi horvát nyelvű könyveket ma is őriznek a könyvtárban, ezek segítségével oldották meg a gyerekek anyanyelvi oktatását.

1920-tól határ menti község lettek. A falu határában húzódott a vasfüggöny.

Napjainkban a falu lakosságának 60%-a horvát. Ma is jellemző a kétnyelvűség, melyet a középületek feliratai és az utcák névtáblái is mutatnak.

Az undiak szeretettel őrzik és ápolják hagyományaikat. Hagyományőrző egyesületük vezetője, Koloszár István mesélt nekünk ezekről. Az egyesület magvát a tánc-és zenekar adja.

Rendezvényeiken népviseletben lépnek fel, amit maguk készítenek. Egy idős néni hagyatékából közel 100 éves ruhájuk is van. Ezeket az eredeti ruhákat csak nagyobb ünnepeken veszik fel. Sokféle minta és többféle szín van a ruháikon, melyek anyagukban is különbözőek. A legelegánsabbak bársonyból vannak. A menyasszonyi ruha fekete is lehet, cipőjük pedig jellegzetes fűzős táncos lábbeli. A férfiak érdekes kerek kalapot viselnek. Ezt a két vállalkozó szellemű fiú osztálytársunk fel is próbálta. (Lásd: képek)

Különösen nagyon kell vigyázni a pliszírozott ruhákra. Ezek úgy készülnek, hogy harmonikaszerűen meghajtogatják az anyagot, levasalják és összehajtva tárolják. A lányok le sem ülhetnek benne, mert akkor kisimul a pliszírozás.

Nem rég volt az együttes 40 éves jubileuma. Jelenlegi vezetőjük 14 éves kora óta irányítja őket. Más horvát településről (Kópháza- Koljnof) is vannak tagjaik. Jól és ügyesen táncolnak a fiatalok, de az idősebbek nagyobb gyakorlattal rendelkeznek.

A zenekar hangszereit is megnézhettük közelről. A tamburabőgő, cselló, brács, bugaria, bisernica (primtambura) hangját sajnos csak felvételről hallhattuk, mert munkaidőben a zenekari tagok dolgoztak.

A bemutató végén táncra is perdülhettünk. A kópháziak tanárnője, Fanni néni tanított nekünk körtáncot, kólót.

A kultúrház falát Molnár Róbert tanár úr népszokásokat ábrázoló festménye díszíti, melyekről szintén Koloszár István bácsi beszélt nekünk. Ma is élő hagyományok Undon:

Lucázás, betlehemezés, háromkirály-járás, farsang, húsvéti népszokások, májusfa állítás, pünkösdölés.

Luca napján az iskoláskorú gyerekek reggel szalmacsomóval a kezükben járták a házakat és szalmát szórtak a konyha vagy a szoba közepére, hogy ezzel köszöntsék a ház lakóit. Jókívánságaikért pénzt vagy ajándékot kaptak.

A háromkirály-járás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő szokás, amelyet iskoláskorú fiúk játszanak el a betlehemezéshez hasonlóan.

Farsang idején gyerekek, fiatalok és felnőttek öltöznek be jelmezbe, és tamburazene kísérettel vonulnak végig a falun. A felvonulás végén elégetik a telet jelképező bábut.

Húsvétkor harangozás helyett kereplővel hívják misére a falu népét, ételt szenteltetnek és csak körmenet után fogyasztják el. Hagyomány a községben, hogy a húsvétra megszentelt dolgokból semmit nem szabad eldobni, csak elégetni.

Pünkösdkor egy óvodás kislányt pünkösdi királynővé választanak, fölé kendőt tartva a nagyobb lányok végigkísérik a falun. Járják a házakat, de a királylány nem nevetheti el magát.

Szinte az egész falut megmozgató hagyomány az esküvő. Ehhez kapcsolódó szokás a dobolás. A falu népe az esti órákban az ifjú pár ablaka alá megy dobolni. A dobolók úgy búcsúznak el a lánytól és a fiútól, hogy két-három ember közösen fog egy dobot, amit az ének alatt végig ütnek. Mindenki visz ajándékot az ifjú párnak, akik megvendégelik őket borral, süteménnyel. Jellegzetes étel a kalinkó, ami egy kelt tésztájú, kerek formájú kalács.

A templomi esküvő után a táncosok részleteket mutatnak be az undi lakodalmasból, amely a helybeliek nagy büszkeségére "megyerikummá" vált. Bárki megnézheti, ha előkeresi Kricskovics Antal gyűjtéséből.

Mindenkit jó kedvre derített és felpörgetett ez az undi megálló. Szívesen táncoltunk volna még tovább, de Sopronhorpácson finom ebéddel vártak bennünket. Az ízletes gulyás mellé desszertről is gondoskodtak szervezőink.

Ebéd után Széchenyi - kastélyt tekinthettük meg, ami azért volt nagy esemény, mert egyébként zárva van a látogatók előtt, ugyanis felújítás alatt áll, nekünk viszont megmutatták. Sajnos korábban bérlakásokat alakítottak ki benne, ezért mára kevés részlet maradt meg eredeti szépségében.

A következő állomásunk a nemeskéri evangélikus templom volt, melynek jellegzetessége, hogy minden fából készült benne. Itt a lelkész úr és a falu polgármestere tartott nekünk rövid tájékoztatót.

Kirándulásunkat a petőházi cukoripari múzeum megtekintésével fejeztük be. A kiállításon filmrészleteken ismerkedhettünk a cukorkészítés folyamatával, és sok tárgyi emléket is láttunk a gyárban történt munkákkal kapcsolatban.

Nagyon tetszett a nekünk összeállított program. Izgalmas, érdekes, mozgalmas és tanulságos volt. A sok élmény hatására estére azonban kicsit kimerültünk. Mivel sokat fotóztunk és videóztunk a nap folyamán, elhatároztuk, hogy otthon maradt osztálytársainknak készítünk egy képes bemutatót, hadd lássák, milyen tartalmas, szép élményben volt részünk.